A csend nem üresség...
A csend számomra egy belső hely,
ahol lassan megmozdul a fény,
és valami ismerős,
finom rezgés kibontja magát.
Ez a könyv annak a belső útnak az esszenciájaként születik,
amely a csendből indul,
és oda is tér vissza – egyre mélyebben.
A fejezetek nem történetet mesélnek el.
Inkább egy állapotot.
A szavak csak jelen vannak a csendben,
mint egy hullám, amely akkor mozdul,
amikor valaki ráhangolódik.
Ez a könyv lassan olvad ki.
Rétegekben.
Ahogy a belső tér engedi.
Ha szeretnél vele haladni,
engedj időt a mondatoknak.
Ne siettesd őket.
Mert nem a szavak hordozzák a lényeget,
hanem az a tér, amely a sorok között megnyílik.
Ez a benső, fénybe hajló út –
a számodra akkor tárul fel,
amikor a szavak közötti csendet
készen állsz meghallani.
Mert amit itt olvasol, nem rólam szól.
Hanem arról a rezgésmezőről,
ahol a csend ébredése benned is megtörténhet.
Ülj le mellé csendben…
A többi már magától kibomlik.