Szívvel hallgatok.
Tartom a csend terét,

hogy meghallhasd

önmagad.

Nyitott tenyérrel...

Nem szükséges letenni.
Vagy eldobni.

Elengedni sem,
mert kell.

Csak
kinyílik
lassan
a kéz.

S ami eddig benne volt,
ha volt valami...

Valami.

Talán marad.

Vagy elindul.
Az is lehet.

Az is lehet,
hogy
már nem kér tartást.

A kéz nem dönt.

Csak
kinyílik
lassan.

És a mozdulat után...

Csend.

Jelenlét

Itt van.

Ha nem…
akkor is.

Te érzed,
melyik a tiéd.

Ami igazán a tiéd...

Nem minden hívás
igényel választ.

Némelyik impulzus
csak figyelmet kér.

Megengedést.
Csendet.

Vagy az is lehet,
hogy
elengedést.

Ha itt megállsz,
és lassan körülnézel –
teret nyersz.

Ami igazán a tiéd,
nem sürget.

Nem vész el.

Visszatér.

Vagy az is lehet,
hogy
megvár.

Egy belső tér

Van egy belső tér.

Ahol a kell zászlóshajójának
már csupán az emléke látszik
a megengedés óceánjában.

Lehet, hogy ismered.
Az is lehet, hogy még nem.

Vagy talán éppen most születik meg
benned.

Megérkezés

A megérkezés
nem végpont.

A megérkezés
az az első pillanat,
amikor
nem kell
továbbmenni.

A tér

Ez az a tér, amiben kísérek.
Érzed-e, hogy itt dolgod van?

Nem mindenkié.
Megnézheted.
Megérezheted.

Ha hív, belépsz.

Ha nem,
az is rendben van.

Milyen érzés az...

...amikor nem kell összerakni a képet? Amikor a darabok, mint szétszórt kavicsok, pihennek, és elég tudni, hogy megvan minden, ami kell. Amikor a kép még nem áll össze, de nem is esik szét. Mert valami belső, titkos rend egyben tartja az egészet. Milyen érzés az, amikor a csend nem üres, csak nem beszél? Amikor a kéz elengedi a mozdulatot, és a szem mégis lát... Amikor nem az hiányzik, ami nincs, hanem megérkezik az, ami már itt van... Amikor nem kell dönteni arról, hogy fontos-e. Mert ami fontos, nem siet... Amikor az intuíció nem mutat irányt, csak annyit mond: elég. Ez most itt éppen elég...

Egy emlék

Sarkonfordul az emlék.
Nem néz. Nem bánt. Nem szép. 
Nem kérdez. Nem volt rég...
Csak fordul a sarkon. Csak emlék.

Amikor nem kell megérteni

Van olyan, hogy a kérdések
nem várnak választ.
Van, amelyik csak levegőt kér, teret.

Ha nincs kép, nincs szó, nincs irány…
Most az is rendben van.

A megértés néha csak később érkezik.
Vagy néha még az sem –
a kérdések visszhangja
elhalkul,
mint hullám
a tó felszínén.

Van, hogy csend érkezik meg.
A csend nem siet.
Nem sürget.
Semmit sem akar tenni.
Csak van.
Itt van veled.

Itt nem maradsz le semmiről.
Itt nem kell utolérned magad.

 A csend megvár.
Akkor is, ha most
csak megállsz mellette,
és nem lépsz bele.

És ha ránézel,
látod, 
amit ez a pillanat
hoz neked.

Itt le lehet ülni

Nem kell továbbmenni.
Itt le lehet ülni.

Nem kell magyarázatot adni.
Nem kell tudni, meddig maradsz. 

Itt le lehet ülni.

Nem azért, mert azt gondolod,
hanem azért, mert úgy érzed, lehet.

Azért, mert van hely.
Van egy hely,
itt,
neked,
pont a mostban.

Ez a hely nem kéri,
hogy meséld el a történetedet...
A tér, ahová megérkeztél,
nem vár semmilyen indokot.

Leülni nem döntés.
Leülni emlékezés.

És ha tovább indulsz innen,
megőrzi a pillanatot, 
ami itt maradt neki
belőled.

Amikor nem kell továbbmenni

 

Lehet olyan, amikor nem azért állsz meg,
mert elfáradtál.
Csak egyszerűen
elfogyott a mozgás értelme.

Nem akadály van előtted.
Vagy tiltás.
Csak egy pont,
ahol a test már nem akar lépni.

Lehet olyan, hogy nem kell továbbmenni.
Hogy nem gyűjtesz erőt azonnal,
nem váltasz irányt egyből,
és nem akarod megérteni,
miért éppen most...

Elég, ha észreveszed,
hogy ez az a hely,
ahol a tovább most nem visz közelebb.

A megállás itt egy jel.
Egy természetes állapot.

Mint amikor a növény
nem nő, de nem is alszik,
hanem csendben vár.

Lehet olyan...
nem kell továbbmenni.
Van idő kivárni,
amíg újra mozdul.

Nem kell most döntened

 

Nem azért, mert nincs tét.
Vagy mert már vagy még mindegy.

Hanem mert van idő.

Van egy pont,
ahol a döntés még nem vár választ,
csak azt kéri, hogy légy jelen.

Egy olyan pont, ahol nem kell előre nézni,
lehet húnyt szemmel befelé...
és meg lehet állni annál,
ami már itt van.

Nem kell most eldöntened,
merre tovább.
Elég, ha észreveszed,
hogy most meg lehet állni.

Mert ez most nem halasztás.
Engedély.
Stabilizálódás.
Jelenlét.
Csend.